Bármit is lép Madrid a csütörtökön lejáró – amúgy teátrálisan kiszabott – ultimátum után, az már csak kármentés.
„Térjünk hát vissza jó spanyoljainkhoz és anélkül, hogy a viaszt feltalálnánk újfent, kockáztassunk meg egy röpke retroaktiv sandítást a színfalak mögé: ez az ország soha nem volt egységes és oszthatatlan, elég, ha a mérföldkőnek tekintett 1479-es frigyre gondolunk, amely Kasztíliát és Aragóniát egy mederbe terelte, a Franco versus Katalónia többfordulós (több évtizedes) meccsre, vagy a baszkok nem vértelen és nem rövid mozgalmára. A kiüresedett, kvázi súlytalanná silányult királyság intézménye nem tud olyan tényező lenni, mint egykor a valóban uralkodók: nem garanciája a bölcs és higgadt döntéseknek, nem konszenzust – ha azt kell – kicsikaró szereplő. A kezdeti uniós hallgatás, félig elmormolt hümmögés sem tett jót az ügynek, melyet most nem egyik vagy másik tábor javára kell dűlőre vinni, hanem konfliktuskezelésben jeleskedni. Feladvány és lehetséges megoldások – ilyen egyszerű a képlet.
Bármit is lép Madrid a csütörtökön lejáró – amúgy teátrálisan kiszabott – ultimátum után, az már csak kármentés: a spanyol szétfejlődés folyamatát (akár középtávon is) elakaszthatja, de mindenképp presztízsveszteséggel jár, és itt nem feltétlenül az aktuális ellenzékre gondolok, de az olyan külföldiek közösségére is, mint a milliós tételeket kitevő latin-amerikaiak vagy románok, vagy éppen a Hispániában befektetéseikért féltő idegen vállalkozók, a multik.
S hogy a képlet bonyolultságát, miért ne: perverz vonatkozásait se spóroljuk le e rövid futamból, a Generalitat és maga Carles Puigdemont is gondban van: egy félig visszaszívott ígéretet se lenyelni se kiköpni nem célzatos. De öblögetni is csak ideig-óráig lehet.”
Orosz-ukrán háború és lengyel elnökválasztás – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Szent-Iványi István külpolitikai szakértő és Somkuti Bálint youtuber.
Fontos kérdésben kéri ki a magyar emberek véleményét a kormány.
Ez a választásokra is befolyással lehet.
Nevesíteni nem fogom, de fejben megpróbáltam felidézni azokat a művészeket, akik bármi okból a közéleti hírek között is felbukkantak az utóbbi időben.
A problémát abban látom, hogy a magyar futballban szinte teljesen hiányzik a profitkényszer.
Emlékeztetőül: az „ukrán ügynökbotrány” eredetileg nem a Tisza sztorija volt (azok számára, akik próbálnak a ténysajtóból, tények alapján tájékozódni, most sem az).
A vezérigazgató korábban bejelentette, hogy a balatoni vasútvonalat érintő sorompóhiba következtében kialakuló késések miatt azonnali vizsgálatot rendelt el.
Komolyabb rendbontás viszont nem történt.
